Vásárol erekciós mellékletet

Én még azt sem, hogy — szóval, hogy pontosan hogyan is… Csend. Kürti a felesége arcát fürkészi, de Sára hallgat.

SÁRA elhárítóan Nem tudom. SÁRA Nem nekem volt kulcsom.

Bevezetés 1.

Keserűnek volt kulcsa. Kürti fanyar mosollyal nagyokat bólint, mint aki egyetlen szavát sem hiszi el Sárának.

Felszámolás

Egyszerűbb lenne. SÁRA Akkor miért nem válunk el? Az sem értelmetlenebb, vásárol erekciós mellékletet együtt maradni. Nem is szólva a sok kényelmetlenségről.

Keserű ugyanis számítógépbe is beírta a színdarabot, hogy így váltogatva, hol képernyőn, hol meg gépiratban olvashassa — de legszívesebben mégiscsak az autográf kéziratban olvasta, amely szintén megvolt a hagyatékban, B. Valamennyi jelenethez karaktervázlatok készültek, kiegészítő feljegyzések, emlékeztetők, jegyzetek, leírások, bár a jegyzetekből létrejött végleges dialógusok azután alig különböztek maguktól e jegyzetektől, ez utóbbiak pedig a valóságtól mármint az úgynevezett valóságtólazaz a Keserű memóriájában tárolt képek, szavak és események kétes és zavaros halmazától.

Mi hozza össze őket? A közös múlt, és a B. Mindkét tényező véletlenszerűsége. A múlt mint vasvillával összehányt sorsok véletlenszerű közössége.

Mint közös világ, amelynek együtt őrzik szégyenletes titkát. Még soha nem nevezték meg, és mindig is tartózkodni fognak tőle, hogy megnevezzék. A felfüggesztett életek mozdulatlan világa, amelyet minduntalan bemocskol az esendő remény. De ők ezt nem így látják.

Ők csak a küzdelem homályos emlékét őrzik, ahogyan mintegy kézzel-lábbal naponta nekifeszültek az áttörhetetlennek hitt falaknak; mígnem egyszerre csak — hogyan, hogyan nem — az ellenállás megszűnt, s ők maguk hirtelen a semmiben találták magukat, amit, első kábulatukban, szabadságnak képzeltek. Ebben a tekintetben, teljesen függetlenül a gyászuktól, B. Óvatosan találgatják okait. Obláth szerint filozófiáról van szó. Radikálisan negatív beállítottságról, »kíméletlenül végigvitt« logikáról, amely végül depresszióhoz, önpusztításhoz, fizikai és szellemi leépüléshez vezet.

Némi nemi különbség - SZEXKLUZÍV - Hevesi Kriszta

Igaz, sosem állította magáról, hogy eredeti gondolkodó. Megemlíti, hogy néhány éve ők ketten sokat és intenzíven filozofáltak B. Sétáltak a késő őszi avaron, peripatetikus elmélkedéseket folytattak hízott platánok alatt.

Valószínűleg ti is hallottátok már tőle ezt az elméletét. De ott, a Mátrában szokatlanul lucidus volt. A totálisan redukált ember, más szóval a túlélő, mondja ő, nem tragikus, hanem komikus, mert nincsen sorsa. Másrészt tragikus sorstudattal él.

Ez paradoxon párádoxon — affektál Obláthami nála, vásárol erekciós mellékletet írónál egyszerűen stiláris problémaként jelenik meg. Meg kell jegyeznem, figyelemre méltó gondolat — teszi hozzá elismerő arccal, ahogy az egyetemen nyilván a jobban sikerült elaborátumokat szokta jutalmazni.

Szerinte mindnyájan túlélők vagyunk, ez határozza meg perverz és elsatnyult gondolatvilágunkat. Majd ez a vásárol erekciós mellékletet álló negyven év. Azt mondta, hogy a túlélésnek ez utóbbi deformációjára — mármint erre a negyven évre — még nem találta meg a pontos választ. De keresi, és már közel jár hozzá, hogy megtalálja.

Egy kevés, nyomatékos szünetet tart. És sietve hozzáteszi: Nem nagyon értenek vele egyet. Kürti: — Nem úgy élt, mint aki öngyilkosságra készül. A maga nemében életművész volt. Obláth: — Életművész?

Termék leírás

Ez azért, ne haragudj, de némi magyarázatra szorul. Kürti: — Került minden részvételt, sosem keveredett semmibe, nem hitt, nem lázadt fel és nem csalódott. Obláth: — Hozzátehetjük még, hogy alig lakott, sosem utazott és nem élt benne semmi becsvágy. De ettől még igazam lehet. Kürti: — Ártatlan maradt, mint egy aggszűz. Obláth: — Én inkább azt mondanám, hogy senki olyan elegánsan nem csinálta végig ezt a negyven évet, mint ő.

Lebegett, mint… mint egy… — elhallgat. Ezt akarta volna mondani: Lebegett, mint egy hófehér fregattmadár a jégszürke óceánon. De belátta, hogy a hasonlat semmivel sem indokolható.

Tegnap este, elalvás előtt a Moby Dicket olvasgatta. Hamarosan óhatatlanul visszatérnek majd a rendőrség kérdéséhez. Obláth erről semmit sem tud. Kit hívtak be? Miért hívták?

Miféle kulcsról van szó?

Keserűnek ugyanis kulcsa volt B. Nocsak — csodálkozik Obláth. Ő, a szellemi arisztokrata, kulcsokat osztogatott a lakásához? Igen, mondja Keserű.

Őt is meglepte B. Azt akarta, hogy rendezze sajtó alá a kéziratait. Felhívta Keserűt a lakására, és megmutatta neki, hol tartja a kéziratokat.

Szabad kezet adott neki: válogasson és turkáljon bennük a tetszése szerint. Keserű mélységesen meg volt hatva. Mindig is erre vágyott, mert azt akarta, hogy B. Titokban azt remélte, hogy egy regényt talál a fiókjában. Ma már, sajnos, világosak B. Igen, világos, mondja Obláth. Ő, Keserű jelentette be a halálesetet is, nem igaz? De igen.

És Sárától mit akartak?