Nehéz barátkozni azokkal, akiknek merevedése van, A modern demokrata 10 jellemzője - Mindset Pszichológia

A mások szeretésére és a szeretet elfogadására való képesség.

Regisztráció

Úgyis mondhatnánk, hogy lelkünk spirituális minőségének nem csak az a fokmérője, hogy milyen mértékben tudunk szeretni, hanem az is, és ez talán még fontosabb, hogy milyen mértékben tudjuk a szeretetet befogadni.

Ez utóbbi abból látszik, hogy mennyire vagyunk elégedettek saját magunkkal, az életünkkel, aktuális helyünkkel a világban, és azokkal az emberekkel, akik körülvesznek bennünket.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez az önmagunk iránti szeretet mértékétől függ, azaz attól, hogy mennyire vagyunk képesek feltétel nélkül elfogadni saját magunkat.

Az önelfogadás mértéke pontosan megegyezik a mások elfogadására való képességünkkel. Általában azt gondoljuk, hogy az emberek szeretik saját magukat. Ám ha az emberek valóban szeretnék saját magukat, akkor ebben a világban nem létezne sem nyomor, sem háború.

A szeretetre való képességünket többféleképpen növelhetjük. Az nehéz barátkozni azokkal és legfontosabb, hogy saját szeretetre méltóságunk tudatát folyamatosan fenntartsuk. Ha ez sikerül, akkor már az se lesz túl bonyolult, hogy nagy figyelemmel forduljunk az olyan jelenségek felé, amikor másoknak szimpatikusak vagyunk, amikor tetszik nekik bennünk valami, vagy valamilyen megnyilvánulásunkra pozitívan reagálnak.

Akit kritizálással neveltek, annak ezt a tanácsot nagyon nehéz követnie, mert sokkal érzékenyebb a negatívumokra mint a pozitívumokra. Az ilyen nehéz helyzetű embereknek sok gyakorlásra van szükségük ahhoz, hogy figyelmük fókuszát átállítsák a pozitívumokra. Ebben az esetben a dicséretet támadásnak, aljas manipulációnak, vagy hízelgésnek érezzük.

Csaba Sára Előző cikkünkben a magyar és nemzetközi ifjúságon végigvonuló demokratikus értékválságról írtunk.

Ha mégsem, akkor könnyebb dolgunk van: egyszerűen csak igyekezzünk észrevenni más emberek vonzalmát, tetszését, megbecsülését, és örüljünk neki.

Vágyaink elérésének képessége az élet különböző területein. Van, aki a karrierjében 21 éves elveszítette az erekcióját elérni amire vágyik, a magánéletében viszont nem, vagy a magánéletében igen, de a kreativitásában, önkifejezésében nem, az önkifejezésében igen, de anyagilag nem, stb. A kérdés tehát az, hogy az élet különböző területein mennyire vagyunk képesek elérni azt, amit szeretnénk.

Ezt azon mérhetjük le, hogy ebben a pillanatban olyan-e az életünk, amilyennek szeretnénk. Minél nagyobb az eltérés aközött, amilyen helyzetben jelenleg vagyunk, akiknek merevedése van aközött ahol lenni szeretnénk, annál kisebb az a képességünk, hogy elérjük amire vágyunk. Természetesen ez a képességünk is fejleszthető, a kiindulópont önértékelésünk szempontjából azonban nem lehet más, mint aktuális élethelyzetünk. Ha aktuális helyzetünket sikeresen felmértük, és csúnyább következtetésekre jutottunk, mint vártuk volna, vágybeteljesítő képességünket érdemes csiszolni.

A csiszolás legerőteljesebb módja az, hogy a vágyott helyzetet minél többször és minél intenzívebben magunk elé képzeljük. Ezzel a közismert önszuggeszciós nehéz barátkozni azokkal ugyanis lelkünk mélyén pozitív várakozást alakítunk ki az adott üggyel kapcsolatban. A technika hatása azon alapul, hogy a viselkedésünket és kommunikációnkat alakító tudatalattink nem tesz különbséget képzelet és valóság között. Így ha az általunk vágyott képet erősen, konkrétan elképzeljük, az a tudatalattink számára olyan jelentőséggel bír, mintha már meg is történt volna.

Az ilyen kép gondolati vagy konkrét képi kidolgozása és felidézése viselkedésünket a kívánt irányba befolyásolja, ezért nagy eséllyel meg is valósulhat. Hogyan értékeljük saját külsőnket? Képzeljük el legideálisabb önmagunkat. Javaslom elkerülni, hogy a Playboy középső oldalán lévő hölgyekkel mérjük össze magunkat, ha nők vagyunk, vagy valamelyik aktuális filmsztárral, ha férfiak.

Vagyis hangsúlyozottan saját magunk ideális képét kell elképzelnünk.

• A modern demokrata 10 jellemzője - Mindset Pszichológia
• Borisz : Nagyon tetszik.
• Naplót természetesen sohasem írtam.
• ILLYÉS GYULA: MAGYAROK
•  - Мидж торопливо пересказала все, что они обнаружили с Бринкерхоффом.
• A barátzóna – Fécafepiazza.hu
• Ее глаза были холодны как лед, а ее обычная мягкость исчезла без следа.

Ezután menjünk oda a tükörhöz, és nézzük meg, mit mutat. Ha az ideális, illetve a tükör által mutatott és remélhetőleg látott kép nagyon különbözik, akkor külsőnk elfogadása ügyében bőven van tennivalónk. Amennyiben a két kép csekély mértékben különbözik, akkor ez ügyben jól állunk, ha viszont egyáltalán nincs különbség, akkor nárcisztikus betegek vagyunk, de ez más kérdés. Egészséges esetben ugyanis valamilyen eltérésnek mutatkoznia kell.

Legtöbbünk viszolyog ezt tenni, mert részint szokatlan, részint pedig attól tartunk, hogy akkor majd akiknek merevedése van adj isten önimádóvá válunk, ráadásul úgy gondoljuk, hogy nem szép dolog a saját képünkbe hazudni. Ennél a technikánál az a feladatunk, hogy az önmagunk külsejével való elégedetlenség tudat alatti programját mintegy átírjuk, és egy jobban működő programmal -nevezetesen azzal, hogy tetszünk magunknak- helyettesítsük. Ha belevágunk, és ezt a gyakorlatot minden nap csináljuk, egy-két hét után arra a szörnyű tapasztalatra teszünk szert, hogy sokkal rondábbak vagyunk, mint képzeltük.

Ez azért van, mert az erre irányuló figyelem kiemeli a kontrasztot külsőnk ideális állapota és a tükörben látott kép között. Ám nem szabad, hogy ez elcsüggesszen bennünket! El kell érnünk, hogy a lelkünk mélyén éppen az tetsszen, amit a tükörben látunk, és ha folytatjuk ezt a gyakorlatot, előbb-utóbb, nehéz barátkozni azokkal inkább előbb mint utóbb azt vesszük észre, hogy valóban tetszünk saját magunknak.

Ezt az eredményt rövid idővel megelőzi még egy különös élmény: azt fogjuk tapasztalni, hogy másoknak sokkal jobban tetszünk mint korábban, és ennek határozott jeleit is adják. A következő fontos tényező a kommunikációs készség, abból a szempontból, hogy milyen mértékben tudjuk magunkat másokkal elfogadtatni. Saját kommunikációs készségünk nehéz barátkozni azokkal fontos része az önértékelésünknek. Kommunikációs készségünk autodidakta fejlesztése sokkal nehezebb, mint külsőnk pozitív megítélése.

Első lépésként figyeljük meg, hogy adott időegység alatt mennyit mosolyognak ránk. Ha keveset mosolyognak, helyzetünk borúsnak mondható, ha sokat, akkor pedig jól állunk. Fontos tudni, hogy minél többet mosolygunk másokra, annál többet fognak visszamosolyogni ránk. Általában is igaz az a tétel, hogy ahogyan az életre nézünk, úgy fog az élet visszanézni ránk. Ezt a mosoly—dolgot nagyon komolyan gondolom.

Primary Sidebar

Ez igazi mérőszám, és teljesen érdektelen, hogy miközben a másik ember mosolyog, mi mit gondolunk arról, hogy ő mit gondol magában, és az is teljesen mindegy, hogy a mosolya mögött ténylegesen mit gondol magában. A mosolygás gyakorlásán kívül a leghatékonyabb általam ismert módszer az, hogy amikor megpillantunk valakit, akkor keresünk és találunk is benne valamilyen, bármilyen pozitív vonást, amit magunkban szavakba öntünk.

Még gimiből ismertem. Egy ideig mögötte ültem matek órán, és abban a félévben majdnem megbuktam, pedig amúgy sosem volt gondom a matekkal.

Milyen szép a szeme, milyen kedves a mosolya, milyen udvarias, milyen kellemes a kézfogása, vagy a nyakkendője színe. Teljesen mindegy, de legyen legalább egy pozitívum.

• Сьюзан на какое-то время забыла про Хейла.
• Сьюзан охватила паника.
• Но мысли о Сьюзан не выходили из головы.
•  У меня затекли плечи.

Ez azért nehéz, mert nemcsak szokatlan eljárás, de idő és figyelem is kell a férfi idő előtti felállítása, amit egy reális találkozási helyzetben nagyon nehéz a tudatos szimpatizálásra fordítani. Mégis határozottan javaslom, hogy szokjunk rá. Kommunikációs készségünk javítása érdekében egy másik hatékony eszközt is felhasználhatunk: esténként képzeljük el, hogy kikkel fogunk találkozni a következő napon, vagy reggelenként, hogy aznap kivel.

Képzeletünk vásznára egyenként vetítsük ki ezeknek az embereknek az arcát, és képzeljük el, amint barátságosan mosolyognak ránk.

Ennyi az egész, az eredmény viszont elképesztő. Néhány nap alatt jócskán megnövekszik a kívánatosságunk.

2.  И вы не хотите ничего предпринять.

Mégpedig azért, mert amikor képzeletünkben ezt a mozit lejátsszuk, akkor átalakítjuk az illetővel kapcsolatos várakozásunkat, és ez a várakozásunk tudat alatt automatikusan, anélkül, hogy erre törekednénk, kellemessé teszi viselkedésünket. Javaslom kipróbálni. Néhány nap elegendő, hogy e fantáziajáték elképesztő hatékonyságát megtapasztaljuk. A feszültség- és szorongástűrő képesség. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy az élet állandóan megoldhatatlan, vagy nehezen megoldható problémákkal áll elénk.

Leszbikus erotikus történet-NIKI - Gratis Hardcore verhaal op cafepiazza.hu

Aki egy kicsit is odafigyel, annak gyakran lehet olyan érzése, hogy az élete épp csak egy fokkal nehezebb, mint amit elviselni képes. Hogy mennyire maradunk nyugodtak, amikor fontos, de megoldhatatlannak tűnő ügyekkel állunk szemben, mennyire vagyunk képesek elviselni belső ellentmondásainkat, és milyen mértékben nehéz barátkozni azokkal el lelki károsodás nélkül azokat a frusztrációkat, amelyekkel időnként szükségszerűen találkoznunk kell, az feszültségtűrő képességünk függvénye.

Például szeretünk, ugyanakkor gyűlölünk is valakit, egy adott kapcsolatot szeretnénk színesebbé tenni, ugyanakkor félünk attól, hogy ez alkalmasint a biztonság rovására mehet, vagy amikor nehezünkre esik magunkat fölvállalni, mert attól tartunk, hogy a másik majd elutasít, ám ha mégsem tesszük meg, akkor hosszú távon elviselhetetlen helyzetbe manőverezzük magunkat, stb.

Az emberi létbe paradoxonok épülnek, amelyek ellen az emberi tudat tiltakozik, s hogy hogyan képes valaki ezt a kettősséget tolerálni, az szellemi fejlettségének és személyisége érettségének fokmérője.

Amikor toleranciánk gyengül többnyire összeomlunk, hisztizni kezdünk, vagy másokat hibáztatásából próbálunk erőt meríteni. Ezek az éretlenség jelei. Feszültség- és szorongástűrő képességünk úgy fejleszthető, hogy lelkünk mélyén felépítünk egy helyet, ahol mindig nyugalom van.

A tornádó egy tölcsér alakú szélvihar, ami hatalmas erővel ragad magával mindent, amit elér, ám a közepén tökéletes nyugalom honol. Valami effélét kell megvalósítanunk magunkban, vagyis találni egy olyan pontot, ami bármekkora vihar esetén is nyugalomban marad.

Gyakori hiba, hogy ezt a pontot valami külsődleges dologban igyekszünk megtalálni, valamelyik kapcsolatunkban, gyerekeinkkel, szüleinkkel való viszonyunkban, anyagi biztonságban, hatalmi pozícióban, vagy bármely más, személyünkhöz képest külső tényezőben. Ez azért hiba, mert az élet, így a mi életünk is állandóan változik, és ezekről a külső dolgokról mindig kiderül, hogy nem tudják megadni azt a biztonságot, ami a megoldhatatlan ügyek elviseléséhez szükséges.

Ilyen biztonságot csak belül találhatunk. A fontos tudni, hogy ezt a meggyőződést belül kell kialakítani, és a péniszek evői ápolni kell.

Konfliktuskezelési készség. Konfliktusaink többnyire kellemetlenül érintenek bennünket.

Bejelentkezés

Van olyan ember, aki mindent megtesz azért, hogy tompítsa a konfliktusokat, mert azok akkora belső feszültséget okoznak neki, hogy úgy érzi, nem tudja őket elviselni. A másik szélsőség az, amikor valaki látszólag keresi akiknek merevedése van konfliktusokat, élvezi a konfliktusos helyzeteket, mert belőlük merít energiát.

Általában valahol középtájon helyezkedünk el. Nyilvánvaló, hogy legfontosabb kapcsolatainkban akadnak elkerülhetetlen konfliktusok, és ugyanilyen nyilvánvaló az is, hogy az állandó konfliktusok felőrlik, vagy szétrobbantják a kapcsolatot. A konfliktuskezelő készség az a képességünk, amely segít elviselnünk a bennünket mélyen érintő konfliktusokat, és képessé tesz olyan megoldások megtalálására, amelyek mind számunkra, mind a konfliktusban érintett másik fél számára pozitív kimenetellel bírnak.

Egyfajta kreativitásról van tehát szó, pontosabban a feszültségtűrő képesség és a kreativitás együttműködéséről. A konfliktuskezelő készség úgy növelhető, hogy tekintetbe vesszük a másik fél szempontjait is.

Ezt persze könnyű mondani, és meglehetősen nyilvánvaló, mégis az a lényeg, hogy ne csupán magunkkal és a magunk helyzetével, jogos igényeivel és erőteljes érzéseivel foglalkozzunk, hanem a konfliktusban érdekelt másik személy vágyait, törekvéseit és érzéseit is vegyük figyelembe.

Olyan módszert kell tehát találni, amely lehetővé teszi, hogy a problémákat és a vitázó személyeket -magunkat is beleértve- eltávolítsuk egymástól, és a szituációt valamennyire érzelemmentessé tegyük.

A bejáratott kapcsolatokban a viták meghatározott rendszert követnek, így a résztvevők számára egy idő után már előre látható lefutásuk van, és a nyitómondatok után általában mindenki tudja, hogy mi következik.

A veszekedés ilyenkor szinte automatikusan zajlik le. Meggátolni leginkább ezt az automatikus lefutást lehet, hiszen a vita legelején az indulatok hőfoka még nem olyan magas, mint később, amikor a veszekedés már megállíthatatlanul megy a maga útján.

Ezért, ha már szereztünk valamennyi tapasztalatot arra nézvést, hogy milyen séma szerint fut majd le a beszélgetés, akkor abban a pillanatban, amikor még nem sodort el bennünket teljesen az indulat heve, módunkban áll változtatni a beszélgetés irányán. Ez persze követel némi önfegyelmet, nehéz barátkozni azokkal megtenni korántsem lehetetlen. A vita irányát az első mondatok után többféleképpen lehet befolyásolni.

Minden módszer lényege az, hogy a erekciós állapotfotó sémán változtasson. Az egyik lehetőség, hogy hirtelen valami váratlan dolgot teszünk. Ez minden bizonnyal más irányt ad a vitának, mint amilyet megszoktunk. Vagy, ha a nyitómondatok után válasz helyett kimegyünk a bejárati ajtón, és egy időt házon kívül töltünk, az bizonyára megakadályozza a beszélgetés elmérgesedését.

Ha ezt rendszeresen és következetesen minden alkalommal megtesszük amikor a nyitómondat elhangzott, egy nem túl hosszú idő után bizonyára más probléma-megoldási lehetőségekhez fogunk fordulni. Ha nem vagyunk képesek válasz nélkül hagyni a nyitómondatot, az azt jelenti, hogy magunk is szeretnénk veszekedni, ami teljesen rendben van, azzal a feltétellel, hogy ennek tudatában vagyunk. Újabb megoldás, ha a nyitómondat után se nem védekezünk, se nem támadunk, hanem igyekszünk megfogalmazni, hogy milyen érzelmet vált ki belőlünk a nyitómondat.

Szeretnéd, hogy rosszul érezzem magam? Ám ez nincs így. Ezek a sémák berögzültségüknél fogva tökéletesen céltalanok, de minden korábbi rossz tapasztalatunk ellenére makacs kitartással akiknek merevedése van használni őket újra és újra, mert alkalmasak arra, hogy ellenséges érzéseinknek -látszólag racionális módon- utat engedjünk általuk.

A vita heve és destruktivitásának mértéke egyébként a kapcsolat érzelmi hőfokát is világosan megjeleníti. Nem egy kapcsolatban a veszekedés és az így keltett indulat jelzi csupán, hogy a  kapcsolat még élő nehéz barátkozni azokkal kapcsolat. Veszekedni egyébként természetesen szabad, gyakran nem is árt annyit a  kapcsolatnak, mint gondoljuk, de sok sérülést lehet vele szerezni.

Helyesebb rátanulni a kapcsolat ügyében támadó pozitív érzéseink átélésére, megfogalmazására, és kimondására.

Miben segíthetünk?

Ez meglehetősen szokatlan, és némi edzést kíván, de mindenképpen gyümölcsöző módszer a kapcsolat elmélyítésére. Szeretném, ha világos lenne, hogy itt egyáltalán nem a kompromisszum-készségről van szó, mert ha én is engedek egy kicsit, és te is engedsz egy kicsit, akkor olyan megoldás születik, amely mindkettőnknek egy kicsit vagy nagyon nem jó. Sokkal inkább a kreativitás mozgósításáról beszélek, azaz arról, hogy az előbb említett lehiggadással olyan megoldásokat találjunk, amelyek minden résztvevő számára tökéletesen kielégítők.

Nehéz elképzelni, hogy a háború miképp nehéz barátkozni azokkal át problémamegoldássá. Pedig ez a lényeg, mert egy harcban mindig van vesztes, és a veszteség a jövendő háború kibontakozását táplálja.

Határozottan állítom, hogy minden emberi konfliktusra létezik olyan megoldás, amely minden érintett fél számára tökéletesen kielégítő. Ez a férfi-nő kapcsolatokban fölmerülő konfliktusokra is igaz. A kérdés csak az, hogy van-e elegendő erőnk, fegyelmünk és főképpen kreativitásunk, hogy megtaláljuk a tökéletes megoldást. Tipikus konfliktushelyzet például, amikor a pár egyik tagjának gondot okoz, hogy kedvese túl sok időt tölt a saját munkájával, barátaival, az anyjával, horgászással, furulyázással, bármivel, és úgy érzi, hogy ezt az energiát, figyelmet és időt tőle veszi el.

Ez így is van. Minthogy ezt lehetetlenség elismerni, a megtámadott fél védekező pozícióba kényszerül, és az ilyen viták háborús természete szerint egy idő után önvédelemből valahogy igyekszik leszerelni a másikat. Az álláspontok egyre messzebb kerülnek egymástól, és nem egyszer olyasmi is elhangzik, amit jobb lett volna nem kimondani.

Bárki is győzzön, mindkét fél haragos marad. Sajnos azonban ahhoz, hogy valaki egy kapcsolatban boldog legyen, egyáltalában nem elég, hogy igaza legyen, mert a végén igaza ugyan lesz, partnere azonban nem. Az a javaslatom, hogy minden esetben mérjük fel, mit is akarunk valójában.

Aki kifogást emel, az akiknek merevedése van úgy érzi, hogy nem kap elég figyelmet, törődést. Akit megtámadtak, az pedig úgy érzi, hogy őt a szabadságában korlátozzák, és ez a legtöbb embert nagyon ingerültté teszi.